Dekompressziós tervezö szoftverek és a “Deep Stop”

A búvárszervezetek a merülések biztonságosabbá tételére világszerte komoly eröfeszítéseket tesznek.

Az esetek túlnyomó részében a baleseteket nem a felszerelés hibája, hanem mindig valamilyen emberi tényezö okozza. Az egyik ilyen veszélyforrás a merülés mélységének, idejének, a merülögáz keverékének helytelen megválasztása.

Az oxigén parciális nyomásának magas értéke, valamint a nitrogén narkózis már több halálos balesetet okozott, ezért az egyik sarkalatos törekvés a levegövel történö merülés legnagyobb mélységének csökkentése.

A sportbúvárok számára sportfelszereléssel a merülés határa 40 m. A British Sub Aqua Club szabadidös búvárai számára 30 méteres mélység alatt már ajánlja a trimixes merüléseket, ahol a légzögáz eredeti magas oxigén és nitrogén tartalmát lecsökkentik és a hiányzó részt semleges héliummal helyettesítik.

A technikai búvárok pedig már régen számüzték a levegöt az eszköztárukból, és mindig igyekeznek a merülés profiljához legjobban illeszthetö utazó-, fenék- és dekompressziós gázokat megválasztani.

Vannak, akik eddig is merültek mélyet levegövel problémamentesen, minden különösebb terv nélkül és tudjuk, hogy bármilyen elörelátás és gondos tervezés mellett is adódhatnak balesetek, hiszen az emberi test nem a víz alatti tevékenységre tervezödött. De aki a sporttevékenységen túlmutató utakra készül a víz alatt, és rendelkezik az ehhez szükséges képességekkel, képzéssel, tudással és felszereléssel, annak felelötlenség lenne nem élni a lehetöséggel, amit a modern tervezö programok és légzögázok nyújtanak.

Mindenkinek tanulságos lehet végigszámolni egy pár merülést akár levegövel is, hogy lássuk milyen drámaian emelkedhet a dekompressziós idö, az oxigén mérgezö hatása a központi idegrendszerre (CNS) és a felhasznált gáz mennyisége – ugye számoljuk a tartalékot is? – ha egy kicsit mélyebbre, vagy hosszabb idöre mennénk.

Héliumot tartalmazó légzögáz esetében a biztonság jelentösen növelhetö.

A hélium létezésére 1868 óta van bizonyíték, amikor a francia csillagász Janssen a napfogyatkozás idején új vonalakat talált a nap színképében. Semleges, inert gázként ismerjük, nem narkotikus, idegrendszerre gyakorolt hatása (HPNS) csak nagy nyomáson, több száz méter mélyen jelentkezik. Elöállítása – viszonylagosan – olcsó.

Ezek a tulajdonságai teszik alkalmassá a búvárkodásban a légzögáz nitrogén és oxigén szintjének csökkentésére. Mivel a hélium molekula nagysága sokkal kisebb a nitrogénél, a szövetek a véráramlás útján hamarabb telítödnek. Ezért kisebb mélységben (0–60 m) és/vagy rövidebb ideig tartó merüléseknél (1–2 óra) a héliummal végzett merülések a nagyobb dekompressziós idök miatt hosszabbak lesznek. A másik kedvezötlen hatása a héliumos gázkeveréknek, hogy hövezetési képessége lényegesen jobb a nitrogénéval összehasonlítva. Több órás vízben tartózkodás után jobban hüti a testet és így nö a hipotermia és a kedvezötlen kondíciók miatt a dekompressziós betegség veszélye is. A szárazruha izolációját argonnal, vagy a magunkkal vitt utazó vagy dekompressziós nitrox-szal oldhatjuk meg.

A több gázkeverékes merülések tervezését ma már dekompressziós tervezöszoftverek könnyítik meg.

Habár léteznek trimixes búvárcomputerek is (a 3 gázos computer nem jelenti feltétlenül azt, hogy az már tud trimixes merülést is tervezni) pld. a VR3 (http://www.vr3.co.uk) az ára 1600 USD és ebböl persze 2 db kell a biztonság miatt.

A merüléstervezö szoftverek ezzel szemben nagyrészt szabadon letölthetök (freeware) az inter­netröl és a legjobbnak kikiáltott DecoPlanner (http://www.gue.com) is csak 85 USD. A programok minden platformon elérhetöek DOS/Windows/Linux/BSD/Macintosh még PSION Palmtopra is, és ha meggondoljuk, hogy egy használt alkalmas notebook már pár tízezer forintért megvásárolható, nem ez lesz a legdrágább beruházásunk, tehát a mobilitás is megoldott. Így a tengerparton is áttervezhetjük a levegös, nitrox vagy trimix merüléseket a mélységekhez és az elérhetö légzögázhoz igazodva.

Csak felsorolásképpen az általam fellelt és kipróbált szoftverek:

Decoplanner, ProPlanner, Abyss, Zplan, Mplan, GAP, MigPlan, XS, Voyager, Decom, DR.X, DDPlan.

Kezelésük egyszerü, csak be kell írni a mélységet, fenékidöt, gázkeverékeket, és megadja a deepstop-okat, deco­lépcsöket és a futtatott idöt a run time-ot.

Egyéb szolgáltatásokat is találhatunk: pld. fogyasztott gázmennyiségek számolása, mélység-idö grafikon, vagy lehetöség ismételt merülés számítására.

Természetesen minden paraméterezhetö. Választhatunk algoritmust, az egyéni érzékenységtöl, fizikai, pszichikai állapottól függöen változtatható az “M” érték, a konzervativizmus.

A decolépcsök ill. decogázok is elöre meghatározhatók, beállíthatjuk a gázfogyasztás és maximális PPO2 (általában 1,2–1,4 ill. 1,4–1,6) értéket a deco ill. a fenékidö alatt és számolhatunk a tartalékkal is (pld. 1/3-ad szabály).

Ha kívánjuk az optimális nitrox, trimix vagy heliox keveréket is kiszámolják, de számunkra hasznos lehet az angolszász mértékegységek SI-be történö beépített átváltása is (pld. méter/láb, liter/köbláb, bar/psi)

A programok nagy része Albert A. Bühlmann 16 szövetet modellezö algoritmusait használja. (ZH-L16 A,B, és C) Az “A” változat elméleti, a “B” a táblázatokhoz, míg a konzervatívabb “C” változat a dekompressziót is mutató computerekhez használatos. Az újabb kutatások szerint a deep stop-ok is beépültek (Richard Pyle ill. WKPP nyomán 1995) a decoszoftverekbe. A Bühlmann algoritmus a John S. Haldene (1908) féle táblázaton alapuló Robert D. Workman által bevezetett (1965) “M” értékeket használó továbbfejlesztett változatán alapul. Késöbb Bühlmann finomított az “M” értékeken (1990), így elmélete alkalmazható tengerszint feletti merüléseknél is.

»M érték: Az inert gáz nyomásának abszolút értéke, amelyet a szövet elméletileg el tud viselni a dekompressziós betegség kézzelfogható tünetei nélkül. (Haldane 1: 2, Workman 1: 1, 58)«

A programok kezelési leírásait is érdemes elolvasni, mivel sok érdekes és hasznos elméleti és fiziológiai leírást találhatunk bennük, de mindenütt felhívják a figyelmet, hogy mindenki csak a saját felelösségére használja öket!

Deep stop:

A búvárok körében elfogadott volt az a gyakorlat, hogy a mélyebb vizekböl minél hamarabb emelkedni kell a computer által meghatározott dekompressziós szintekre, hogy a nitrogén szaturációt és ezzel a dekompressziós problémákat csökkentsük.

Richard L. Pyle megfigyelései alapján kidolgozott egy új elméletet, amelyet beépített a merülési profiljába és ezzel az addig rendszeresen elöforduló dekompressziós tünetei teljesen megszüntek.

Mint tengerbiológus rendszeresen töltött hosszabb idöt 60m körüli mélységben halmegfigyeléssel, élöhal befogással.

Összefüggést keresett a dekompressziós problémái és a környezeti viszonyok között. Figyelte a mélységet, eltöltött idöket, az áramlást, a hömérsékletet, a fizikai állapotot, a dehidratáció fokát és rájött arra, hogy amikor élö halakat gyüjtött egyáltalán nem volt fáradság érzete, vagy más problémája.

A legtöbb halnak van egy úszóhólyagja, ami egy élö kiegyenlítö térfogat. Ha élve akarta felhozni a halakat a felszínre, akkor idöröl idöre meg kellett állnia és egy bör alá szúrt fecskendövel nyílást biztosítani az úszóhólyaghoz, hogy a kitáguló gáz távozhasson. Észrevette, hogy a mélység, ahol ezt kellett tennie sokkal mélyebben volt, mint a computer által megkívánt elsö dekompressziós megálló.

Például egy 60 m-es merülésnél a computer legmélyebb decolépcsöje 15 m-en volt, míg ha halakat gyüjtött kutatásaihoz már 38 m körül meg kellett állni. Így a merülési profil tartalmazott egy 2–3 perces extra megállót.

A keringési rendszerben lévö kis buborékok áthaladnak a szíven, és nagyobbakká egyesülnek. A dekompresszió során a kisebbek képesek eltávozni a szervezetböl, a nagyobbak dekompressziós betegséget okoznak. Az emelkedést lassítva a buborékok elég kicsik maradhatnak a teljes kiürüléshez.

A Pyle-féle deep stopok számítási módszere:

1. Kiszámolni a merülés dekompressziós profilját bármelyik szoftvert használva.

2. Venni a távolságot a felemelkedés megkezdésétöl a legelsö “szükséges” dekompressziós megállóig és megállapítani a középértéket. Ez a mélység lesz a legelsö deepstop ahol 2-3 percet kell tartózkodni.

3. Újraszámolni a dekompressziós profilt, amely már tartalmazza a deep stopot is.

4. Ha a távolság nagyobb az elsö biztonsági deep stop és az újonnan kiszámolt legmélyebb dekompressziós megálló között, mint 10 m, akkor adjunk hozzá még egy biztonsági deep stopot, amelynek mélysége az elsö deep stop és a legmélyebb dekomegálló közötti távolság fele.

5. Ismételjük a folyamatot, amíg a biztonsági deep stop és a legmélyebb decostop közötti távolság kevesebb nem lesz tíz méternél.

Pl.: 90 m-es trimixes merülésnél a szoftver az elsö decolépcsöt 30 m-re tervezi. Kalkuláljuk újra a profilt hozzáadván egy 2–2 perces deep stopot 60, 45, és 38 m-en.

Természetesen, mivel a szoftver feltételezi, hogy ilyenkor még telítödik a szervezet a deep stopok alatt, a maradék számított dekompressziós idö némileg hosszabb lesz, mintha nem építettük volna be ezeket az extra megállókat.

Pyle tisztában volt azzal, hogy a szervezet és a dekompresszió fizikája és fiziológiája sokkal összetettebb ennél, de bevált tapasztalati módszerét a biztonsági deep stop tervezésére a merüléstervezö szoftverek is használják.

Forrás:

www.wkpp.org

www.gue.com

www.abysmal.com

www.cisatlantic.com

www.diveweb.com

www.aquanaut.com

www.immersed.com

www.vr3.co.uk

www.diversalertnetwork.com

www.bsac.com

 

aquaCORPS 1996 4, 6, Deep-tech 1995 3, 1996 4,

Tom Mount/Brett Gilliem: Mixed Gas Diving,

Joe Odom: Trimix Diver Manual

Tihanyi Tibor

 

Ocean Diving Club
Hungary
Budapest 1026 Endrődi S u. 54/a
Mobil: 36-70-256-8604
email: oceandiving@freemail.hu
max: (5Mb)
http://ocean.fw.hu