Malom tó és a Molnár János-barlang

1863

1872


1882


1893

1898

1898

1902

Most kövessél Te is a barlangba rengeteg fotót láthatsz itt ---->.

Mit kell tudni a barlangról? 

Budapest, II. kerülete. Házak, török kori emlékek, Margit körút-Margit híd, ki gondolná, hogy dombok gyomra rejti Magyarország egyik legszebb búvárkodásra alkalmas barlangját ?
A Molnár János barlang hossza, bonyolultsága és nem utolsó sorban a veszélyessége miatt csak több lépcsõben merülhetõ, a teljes hossz megmerüléséhez pedig komoly felkészültség szükséges.
Én magam is több alkalommal merültem mire eljutottam addig, hogy a barlangot teljes hosszában fel tudtam fedezni. Néhány merülés elbeszélését lehet idõrendben folyamatosan is olvasni, vagy innen elérhetõek közvetlenül:

Baritos fal szakasz ( zöld zóna )
A hideg víz útja ( zöld + piros zóna )
István terem túra az István terembe a Neo-Dexion ágig, betévedve egy új bontás alatt álló járatba és a hideg víz útjához újra ( zöld+piros+kék )
Végül hosszas tanakodás után úgy döntöttem, a MJ-ba nehezebb bejutni, Hévízen meg már voltam. Így történt, hogy egyik napról a másikra lett helyem, ami nagy szó, a naptár nyár elejéig gyakorlatilag tele van. Láttam saját szememmel. Merülõtársam a halasi barátok Adriai történeteibõl megismert Matyi lett, akivel vasárnap reggel az éjszakai ónos esõtõl csúszóssá vált budai macskaköv
palackokkal a hátunkon elindultunk az utca túloldalán lévõ bejárathoz a járókelõk és autósok legnagyobb megrökönyödésére.


Baritos fal:
Ezt a merülésem elég érdekesen sikerült összehozni. Megemlítettem a búvár ismeretségi körben, hogy ha valaki tud Hévízre vagy neadjisten a MJ barlangba helyet az szóljon, mert én tuti partner vagyok.
A hét elején Kovács Gyuri szól, hogy van hely Hévízen Vasárnap 9 órára, azonnal le is csaptam rá nagy lelkesen. Másnap reggel Dani barátom email-je vár, van 2 helye Vasárnap 9-re a MJ-ban, de mert neki más programja van, átadja. Most vajon melyik ujjam harapjam meg ? Bejutni mindkét helyre nehéz, hogy lehet, hogy 2 ilyen program pont egy napra essék ?
Végül hosszas tanakodás után úgy döntöttem, a MJ-ba nehezebb bejutni, Hévízen meg már voltam. Így történt, hogy egyik napról a másikra lett helyem, ami nagy szó, a naptár nyár elejéig gyakorlatilag tele van. Láttam saját szememmel. Merülõtársam a halasi barátok Adriai történeteibõl megismert Matyi lett, akivel vasárnap reggel az éjszakai ónos esõtõl csúszóssá vált budai macskaköveken ismerkedtünk meg, közvetlen a merülés elõtt.
Merülés vezetõnk már várt ránk, kb. 1 órás felszerelés összeszerelés és eligazítás következett. Megtudtuk a barlang történetét, megismerkedtünk a barlangi búvárkodás alapjaival, mint pl. hogy hogyan közlekedjünk, biztonsági szabályok, jelzések. Végül beöltözve, teljes felszerelésben, 10L-es

Hideg víz útja:
Erre a merülésre egy esõs vasárnap du. került sor. A város még üres, így gyorsan átjutottam a Budai helyszínre.
A merülés elõtt befutott Kalinovics Sanyi és Répa is, így a készülõdés alatt jól elbeszélgettünk a búvár világ dolgairól.
Mivel ez a merülés már mélyebb területre lett tervezve, így két palack-kal merültünk. Számomra ez már a technikai búvárkodásba való beleszagolás volt, úgyhogy nagyon vártam ezt a merülést. A két palackon 1-1 elsõ lépcsõ 1-1 reduktorral és nyomásmérõvel. Így két teljesen független rendszerrel merültünk, amennyiben bármi történik az egyikkel - akár a legrosszabb, hogy elszáll az O gyûrû.
Ilyenkor kiszökik az összes levegõ - a másik független rendszer viszont még mindig üzemel. Ez elég fontos egy ilyen barlangi merülésnél, mivel ha itt bedöglik a technika és nincs tartalék akkor annyi, menekülési lehetõség semmi. A két palack egy háttámlára volt szerelve, így jacket sem kellett, a két második lépcsõn ( ez az a cucc, amit ténylegesen a szádba veszel ) pedig vékony kötél, nyakba kell ugyanis akasztani. Ezzel megoldódik az elkóborló beakadó reduktor probléma, mert így teljesen köréd van simulva és így nem kell keresgélni, tudod hogy ott van a szádtól max. 10 centire.


István terem:
A barlangot egyszerre nem lehet bejárni, ezért aztán szakaszokra van bontva. Aki hajlandó végigjárni ezeket a fokozatokat és arra méltónak találtatik, eljuthat a barlang csúcs- és mellesleg lemélyebb pontjául szolgáló non-plus-ultra helyre, az István Terembe. A Plózer Istvánról elnevezett rész a vízfelszín alatt 36 méterrel található, ez nyíltvízben is figyelemre méltó, de barlangi búvárkodásban fokozottan kiváltságos mélység. A harmadik szakasz célja ez a terem volt.

Jó szokásomhoz híven minden interneten elérhetõ írást ( azt a kettõt ) átolvastam, végigböngésztem a térképet, kellõen ráizgultam a mélységre és a várható valódi nulla látótávolságra és az esetleges narkózisra, így aztán lelkileg-testileg "felkészülve" érkeztem meg reggel 9-re a búvárbázisra. Útközben felszedtem Czene és Zizi barátomat, akik szintén a barlang felfedezésére készültek. Répa kedves barátom már várt minket, így aztán gyorsan becuccoltunk.
Pár percre ránk befutott Attila, a leendõ társam és vezetõm. Kedélyesen elbeszélgettünk a búvárvilág dolgairól, közben a felszerelést állítottuk össze. Ezen a merülésen megint egy újabb konfigurációt próbálhattam ki, dupla palack de nem a szokásos háttámlával hanem jacket-re szerelve. Férfiasan bevallom, el nem tudtam képzelni hogy fog ez mûködni, és bár fél óra pántállítgatás után már Répával ketten oda tudtuk rögzíteni Fecó barátom jacket-jéhez a két 7l-es vékonyka palackot nem éreztem elég biztonságosnak a rögzítést.

Barlangi merülés Budapesten egy délutáni programnak.

Budapest 2 millió lakója közül vajon hányan tudják, hogy a Margit-hídtól pár száz méterre a Frankel Leó úton egy természetes forrás által táplált tó látható. Azt hiszem ezt a tavat még búvárberkekben is csak kevesen ismerik. Pedig a tó tiszta és langyos vizével, kis mélységével, gazdag élővilágával ideális merülőhely azoknak, akik nem a mélység megszállottai de szeretnek nézelődni és nem "szégyellnek" két méteres mélységű merülést beírni búvárnaplójukba. A kíváncsibbakban azonnal felmerül a kérdés, honnan származik a tó vize. Ha búvárfelszerelésben merülsz a békalencsés felszín alá, azonnal megtalálod a választ. A tó hegy felöli részén mélyreható repedés látható, mely 10 - 16 méter mélységig követhető a búvár méretétől függően. Valamikor innen lehetett bejutni a hegy gyomrába. Ma ezt egy mesterséges bejáraton keresztül sokkal egyszerűbben is megteheted.

A járatrendszer, 440 méteres hosszúságával nem tartozik a kiemelkedően nagy barlangok közé, de 36 méteres mélységbe lehúzódó járatai érzékeltetik, bejárása nem egyszerű feladat.
Vizét a mélyből feltörő meleg, valamint a Budai hegyek felöl áramló hideg karsztvízből kapja. A víz hőmérsékletét a kétféle víz keveredésének mértéke határozza meg. A mélyebb részeken 20 0C-os míg a felső járatokban a víz hőmérséklete 24 0C. Mivel a barlang ma is aktív vízvezető ezért folyamatosan fejlődik még ha a változást, mi rövid életű emberek csak igen nehezen vesszük észre.

Gondolatban vegyük fel felszerelésünket és induljunk el a barlang belsejébe. Az első hasadék bal oldalán 3,6m mélységben nyíló Alagút-forráson keresztül egy apró terembe jutunk. Ha elég óvatosan mozogtunk és a víz tiszta maradt, a falakon és az aljzaton is kagylók ezreinek maradványait szemlélhetjük. További utunk legszűkebb pontja következik. Itt egy a Lukács-fürdő vízét szállító csővezeték és az igen alacsony főte közötti résen kell átpréselni magunkat ahhoz, hogy bejussunk a barlang innentől tágas járataiba. A főágat követve keresztirányú hasadékok mellett haladunk el. Ezek a járatok magasak és keskenyek, de mindegyik szabad légtérrel rendelkezik. Követve a csővezeték irányát hamarosan tágas terembe a Delfin levegős-terembe jutunk. Itt felszínre emelkedhetünk és megnézhetjük a régi vízállások nyomait a terem agyagos falán. Ismét lemerülve a főhasadékba, furcsa oldalról benyúló kőzetlemezt láthatunk, ami a barlang időszakos szárazzá válásakor, a benne folyó patak partján képződött. Ezen az álfenéken cseppkőképződmények figyelhetők meg. Pár méter és elérjük a Fekete-falat ahol véget ér a csővezeték és a hasadék is. Innen balra, meredeken lefelé vezető járatban folytathatjuk utunkat. Alig indulunk el mikor jobb oldalon egy jelentéktelen oldalágat pillanthatunk meg. Meglepetéssel tapasztaljuk, hogy valami nem stimmel a látásukkal. Nem kell megijedni nem a hirtelen merülés az oka, hanem itt keveredik a mélyből feltörő meleg víz a karsztvízzel és ez okozza a látásromlást. Ha valaki az óvatos mozgással és a kőről kőre ugrálással van elfoglalva ezt nem veszi észre, csak a víz hirtelen lehűlését tapasztalja. Ezen a ponton a mennyezet hirtelen felemelkedik, az oldalfalak eltávolodnak és a lámpák fénye akadálytalanul nyelődik el a távolba. Ez az Óriás-terem. Ha a jobb oldali fal mellett ereszkedünk lefelé, azonnal szembetűnik egy 10-12 m2 -és fekete terület. Közelebbről kristályok milliót ismerhetjük fel. Barit! A felső járatból nyakunkba zúduló és a lábunkkal felkavart iszap nem enged hosszú nézelődést. Pár méterrel lejjebb a járat látszólag véget ér. Hatalmas lezuhant szikla és a falak bezáródnak. Ússzunk fel a szikla tetejére és láthatjuk a továbbvezető járatot, a Liftaknát. Az aknán keresztül a 22 m mélységben lévő terembe érünk, ahonnan két irányba indulhatunk.

Jobbra egy rövid, igen iszapos hasadék bizarr formáit csodálhatjuk, ballra fantasztikusan tagolt járaton keresztül először egy apróbb terembe, majd a barlang legmélyebben húzódó járatába az István-terembe érünk. Itt a mélység 36 m és vastag iszap borít mindent. A barlangba gyakrabban látogatók véleménye szerint ez a hely nem "fehér embernek" való. A jelentős mélység és az igen gyorsan nullára csökkenő látás miatt még a tapasztalt barlangi búvárok is csak ritkán keresik fel. Ebből a járatból közvetlenül felszínre lehet jutni, ha valaki kellően sovány, képes és mer levett készülékkel 36 métert emelkedni egy változó szélességű hasadékban.
A barlangi túra itt véget ér, forduljunk vissza és az ismert járatokon keresztül, hagyjuk el a barlangot.

Budapest, II. kerület, Frankel Leó u. 48. sz. Itt, a forgalmas út mellett, kellemes gyógyfürdõkkel övezett területen nyílik a Molnár János-barlang. A Tó-presszó teraszán ülõk közül sokan nem tudják, hogy közvetlen közelükben van az a 400 m hosszú és 30 m vízmélységû barlangrendszer, amely a Lukács-fürdõ vizének nagy részét szolgáltatja.

A József-hegy lábánál fakadó forrásokat már a rómaiak is ismerték és használták, amit számos régészeti lelet között egy Claudius idejébõl származó felirat is bizonyít: aqua calidae superiores et inferiores, azaz alsó és felsõ meleg vizeket említ. Késõbb, egy 1148-as kiváltságlevél a források körül kialakult települést Géza Vásárhely néven említi, de a XII. század végén már Felhévíznek hívják. Mint Kalinovits Sándor 1978. évi gondos kutatásaiból ismerjük, 1187-ben Felhévíz már jelentõs település volt, templomot is kapott. A Malom-tó valószínûleg már a középkorban is létezett, hiszen a területen a XIII. századtól mûködtek malmok, s gyakran került sor malomperekre is. A Malom-tavat a József-hegy lábánál feltörõ források körül épített gáttal létesítették, amelyet az 1696-os Fontana-féle metszet és az 1798. évi térkép is ábrázol. A Malom-tó elsõ írásos emlékeit 1510-ben találjuk meg az óbudai káptalan és a szigeti apácakolostor által az óbudai apácák ellen benyújtott panasz formájában. A malmok közelében fürdõk álltak, ezek gyakran változtatták formájukat, számukat, s nem utolsósorban tulajdonosaikat. A mai Császár-fürdõ a XIX. század elején a fõváros legelõkelõbb gyógyfürdõje volt, de késõbb szerepét átvette a mellette fekvõ Lukács-fürdõ. 1858-ban fordulat történt, az épületeket átépítették, kibõvítették, majd 1893-ban részvénytársaság alakult, amely gyógyhellyé alakította át.

A Molnár János-barlang vízrendszeréhez tartozó Malom-tó gátját valószínûleg a XIII. században építették elõször A tavat két forrás táplálja. Az egyik az ún. Boltív-forrás, amely a jellegzetes boltív alatt fakad, s vízhõmérséklete a már több mint egy évszázados szórványos mérések szerint 20,5 és 26,2°C között változott. A tó vízrendszeréhez tartozó másik forrás az ún. Alagút-forrás, amely a Molnár János-barlang víz alatti bejárata. A forráshoz vezetõ ún. Malom-ág részben természetes, részben mesterséges eredetû. A tereprendezési munkák során a felül nyitott hasadékot lefedték. Vizének hõmérséklete 21,9 32,7°C között váltakozott. Már a régebbi, 1721-bõl és 1832-bõl származó leírások, de különösen Molnár János részletes elemzõ cikkei a múlt század közepérõl jelezték, hogy a tó vizének leengedése után a környezõ források apadását észlelték. Ma már egyértelmûnek látszik, hogy a Malom-tó hévizekkel keveredett karsztvíz-elõbukkanás, amely összefüggésben van az összes környezõ, karsztvízbõl táplálkozó forrással.

A József-hegy lábánál még több olyan forrást ismerünk, amelyekhez üregek kapcsolódnak. Ilyen a Zug- vagy Szikla-forrás (Frankel Leó u. 50.), és a Török-forrás (Frankel Leó u. 54.).

A Malom-tóhoz kapcsolódó Molnár János-barlang létezésérõl elõször az Orvosi Hetilap 1858. évi 33. számában találunk említést. Elsõ kutatója az 1860-as években Molnár János orvos és vegyész volt, aki felmérte a hegy oldalában nyíló forrásbarlang száraz részét. A barlang leírásában tekintélyes víz alatti rendszer létezését feltételezte. 1942-ben Papp Ferenc, a Budapest meleg gyógyforrásairól írott könyvében ajánlotta, hogy a József-hegy keleti oldalában, a Malom-tó felett 12 m-rel nyíló Langyos-forrásbarlangot annak elsõ leírójáról, a budapesti gyógyforrások odaadó kutatójáról, Molnár Jánosról kellene elnevezni. Papp Ferenc, a hazai barlangkutatás késõbbi nagy támogatója 1937-ben felmérte a barlangot, a Szt. Lukács-fürdõ tavasbarlangját, s annak eredményét 1942-ben publikálta. A forrásbarlang víz alatti részeinek feltárását elõször 1953-ban Kessler Hubert, Rádai Ödön és Chambre Attila kísérelte meg a tûzoltóságtól kölcsönzött, zárt rendszerû oxigénes mentõkészülékkel, de eredmény nélkül. Még ez év októberében az Építõipari és Közlekedési Mûszaki Egyetem (ÉKME) barlangkutatói készülék nélkül átúsztak egy régebben már ismert és azóta újra megnyílt, egy méter hosszú felsõ szifont, amelyen át bejutottak egy 9 m magas, 2 m hosszú és 80-90 cm széles terembe. 1959-ben az ÉKME kutatói újra próbálkoztak, de ezúttal sikertelenül. 1960. május 22-én az MHS BEKSZ búvárai átúszták az Alagút-forrás és a Szt. Lukács (János)-barlang közötti víz alatti termet. 1960-tól 1972-ig többen kísérleteztek új járatok felfedezésével, de komolyabb eredmény nélkül. 1972 elején, Kessler Hubert javaslatára és támogatásával, a Fõvárosi Fürdõigazgatóság hozzájárult, hogy a Molnár János-barlangot a Ferencvárosi Természetbarát Delfin Könnyûbúvár Szakosztálya a vízminõség javítása érdekében kutassa. Már 1972-ben 17 alkalommal 980 perc víz alatti tartózkodással 85 m hosszú új járatot tártak fel, 1973-ban újabb 185 m hosszú járatot fedeztek és térképeztek fel. 1975-1976-ban a kutatócsoport búvárai beúszták és feltárták a barlang belsõ szintjeinek oldalágait. 1976-ban az ún. Dexion-teremben barlangi merülõbázist alakítottak ki, öthónapos rendszeres munkával elkészítették a barlang pontos térképét, 12 perces színes filmet forgattak, és sokirányú tudományos adatgyûjtést, mûszeres vizsgálatot indítottak. Az 1977-es év új fejezetet nyitott a barlang kutatástörténetében. Január elsõ napjaiban a vezetõkötél javítása közben észlelték, hogy az addigi végponton, az Óriás-terem alsó részén állandóan tiszta víz áramlik. Erre a meglepõ eseményre Plózer István útmutatásai szerint igyekeztek magyarázatot találni. Merre áramlik az Óriás-terem alját kitöltõ víz? Erre kaptak választ január 29-én, miután négy nappal korábban már sikerült beúszniuk egy hasadékba. A búvárok január 29-én, remélve, hogy a víz kellõen leülepedett, ismét lementek az újonnan megismert hasadékhoz. Behatoltak a járatba, s hamarosan elérték az ott hagyott vezetõkötelet, mely a továbbvezetõ járatban feküdt. Egy 25-30 fokos lejtésû lapos hasadék volt elõttük. Innen Kalinovits Sándor indult tovább. Mintegy 16 m után 3 m magas, 6-8 m széles terembe jutott, amelybõl három irányba lehetett tovább menni. A terem alját finom iszap borította. Bármennyire is vigyázott, a legkisebb mozdulat is iszapfelhõt kavart fel. 36 m-rel volt a Malom-tó szintje alatt. Mivel a felkavart iszap mindent elborított, vissza kellett térnie társaihoz, majd a felszínre. Ekkor a Boltív-forrásnál meglepõdve tapasztalták, hogy alulról erõsen iszapos víz tör elõ. Ahogy a térképet készítették, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy megtalálták azt az utat, amelyen a víz az Óriás-terembõl a Boltív-forráshoz jut. A hiányzó hatméteres szakasz továbbra is az ember számára járhatatlan maradt. Ezt az újonnan feltárt járatot Plózer István emlékére István-teremnek nevezték el.

A hosszú kutatási múltra visszatekintõ Molnár János-barlangnak ma két, ember számára járható, és egy kimutatott, de még járhatatlan bejárata van. A száraz barlangszakasz a Malom-tó feletti hegyoldalban, 112 m tszf. magasságban nyílik, s jelenleg vasajtó zárja le. A második bejárat, az Alagút-forrás csak búvárkészülékkel közelíthetõ meg, mert a Malom-ágban 101 m tszf. magasságban, a Malom-tó vízszintje alatt 3,6 m-rel nyílik. A rendszer harmadik, ember számára járhatatlan bejárata a Boltív-forrás hasadéka, amely a Malom-tó hídja alatt, 103 m tszf. magasságban található. A hasadék 16 m mélységig ismert 50-80 cm széles repedés. A források vizét a Lukács-fürdõ hasznosítja. A barlang járatainak ismert hossza 400 m, átlagszélessége 2,0-2,5 m, legnagyobb vízmélysége 37 m. A barlang legnagyobb mélysége 48,7 m (1979. évi adatok).

Az üreg a József-hegy lábánál, triász és eocén karbonátos kõzetekben északnyugat-délkeleti és északkelet-délnyugati, valamint észak-nyugati és észak-déli hegységszerkezeti vonalak mentén alakult ki. A barlangot három-négy fõs csoportokban ésszerû bejárni, egy túra 60-90 perc merülési idõt tartalmaz. A Malom-tótól indulva, a boltív alatti hasadékon (Malom-ág) át jutunk az Alagút-forráshoz. A szûk, háromszög alakú nyíláson átbújva kisebb terembe érünk, ahol a tájékozódás és a visszavezetõ út megtalálása érdekében vezetõkötelet fektettek le. Négy méter mélységben, 13 m út után keresztezõ hasadékba jutunk, ahol elérjük a szabad vízfelszínû, régóta ismert száraz barlangot. Itt a kutatók Dexion elemekbõl bázist építettek, s a hasadékot Dexion-ágnak keresztelték el. A bázis mögötti szûkületen átbújva 40 m hosszú, levegõs szakaszt járhatunk be, amely párhuzamosan halad a Malom-ággal. Végpontját omladék zárja. A Dexion-ágból visszatérve a fõhasadékba, hét méter után ismét két méter széles, levegõs keresztfolyosót találni a Delfin-teremmel együtt. Innen 16 m távolságra véget ér a folyosó, elértük a Fekete-falat. Nevét a fal barna és fekete színérõl kapta. E ponttól balra folytatódnak a barlang mélyebb szintre vezetõ járatai. A víz hõmérséklete érezhetõen csökken, megváltozik a barlang morfológiája. A falak eltávolodnak, a mennyezet felemelkedik, a lámpák fényét elnyeli a hatalmas víztömeg, az Óriás-teremben vagyunk. A falat baritkristályok tömege borítja. 16 m mélyen a terem alját hatalmas kõtömbök alkotják. Tovább két út is kínálkozik: vagy a kõtömb mögötti aknán, vagy a kõtömb melletti hasadékon keresztül egy kisebb terembe jutunk, ahol a "Delfinesek" rögzített mesterséges légbuborékot hoztak létre. Innen jobbra 30 m mélységbe az Óriás-teremmel párhuzamos hasadékba, a beépített kötél mentén pedig a barlang legmélyebb pontjára, a 37 m víz alatti mélységû István-terembe lehet bejutni. A beépített kötelet követve az István-terem lapos, széles hasadékából egy kereszthasadék mentén az ún. Gyökér-ágnál érjük el a végpontot. A közeljövõben egy táró építése után a Malom-ág és a Gyökér-ág közötti omladékot eltávolítják, s ezzel megkönnyítik a további kutatásokat.

A Molnár János-barlang élõ példa a meleg- és hidegvizes, tehát kevertvizû barlangok kialakulására. Az itt tapasztalt megfigyelések és vizsgálatok alapján Müller Pál 1974-ben publikálta elméletét a melegforrás-barlangok és gömbfülkék keletkezésérõl. Szerinte a melegforrások közelében különbözõ töménységû és hõmérsékletû, nagy hozamú karsztvizek keveredése hozza létre a barlangokat. A vízszint süllyedése során a melegvíz felett légtér szabadul fel, és ebben konvekciós áramlás indul meg a hidegebb falak hatására. A hideg falra kondenzvíz csapódik le, ez a CO2-tartalmú levegõtõl agresszívvá válik. A falakat ott oldja legjobban, ahol a járat elég tág az intenzív konvekció számára, a fal pedig eléggé hideg. Ezáltal a keletkezõ üreg gömb alakot igyekszik felvenni, s felfelé harapódzik. A Molnár János-barlangban mind a kondenzvíz-lecsapódást, mind a levegõ szén-dioxid-tartalmát észlelni lehet, tehát itt nagy esély van az elmélet bizonyítására is.

A barlang vizének áramlási és hõmérsékleti vizsgálatsorozatából (Delfin, 1978) kiderült, hogy a járatokat két eltérõ hõmérsékletû víz tölti ki. Ezek egymástól jól elválasztható helyen lépnek be a rendszerbe, és mozgásirányuk is eltérõ. A barlang mélyebb részein áramló víz (-16 m-tõl) hõmérséklete 20,0°C. Az Óriás-terem alsó részébe keleti-délkeleti irányból érkezik, majd az Örvény-folyosón, az István-termen és a Mély-úton keresztül a Boltív-forrás felé mozog. A felsõ járatokon (-6 m-ig) 22,0-24,0°C-os víz áramlik a Fekete-faltól az Alagút-forrás irányába. Az alsó járatok vízhõmérséklete állandó, míg a felsõ járatokban mozgóé változó. Mint kiderült, a melegvíz felhasználásának mértéke hatással van a földtanilag közös rendszert képezõ forrásvizek hõmérsékletére is. Tehát a Molnár János-barlang feltárása és a búvár-barlangkutatók közremûködésével végzett vizsgálatok derítettek fényt a Lukács-fürdõ vizét adó forrás optimális hasznosítására és üzemeltetésére.

A felszerelésről mindenki maga gondoskodik, illetve ha szükséges mi is beszerezhetjük a számára.

A víz átlátszósága miatt és a barlangi merülés szempontjait figyelembe véve nem használjuk az uszonyokat. 

Miket láthatunk? nézd meg a fotókat!

Ha van lámpád,!!!! hozd el vagy gyorsan, szerezzél be egyet és biztonsági okokból még egy kicsit is.

Merülés vezetés, + palack és ólom, illetve előzetes felkészítés ára.

Régi szakasz RÉSZVÉTELI DÍJ: 8.000,-Ft*+ÁFA

 

Új szakasz 4.500m hosszan és 60m-es mélység is van itt.

Újabb nagy barlang a főváros alatt

Merülés vezetés, jacket dupla reduktor + palack és ólom, itt már használjuk az uszonyokat. 

RÉSZVÉTELI DÍJ: 12.000,-Ft*+ÁFA

Óceán Búvárklub
Hungary
Budapest 1026 Endrődi S u. 54/a
Mobil: 36-70-256-8604
email: oceandiving@freemail.hu
max: (5Mb)
http://ocean.fw.hu