Újabb nagy barlang a főváros alatt.

Molnár János-barlang A budai hegyek mélye számtalan kisebb nagyobb üreget, barlangot rejt. Ezek a barlangok hévizes eredetük folytán szövevényes járataikkal igen nagy területet foglalnak el a lakóházak alatt. Egy-egy útbeszakadás, vagy épületalapozási munkák során megnyíló üreg jelzi létüket, de nagy figyelmet nem szentelünk ezeknek a jeleknek. A nagy barlangok közül a Pálvölgyi, Mátyáshegyi, Ferenchegyi, Szemlőhegyi-barlangok neve általában ismert, de kevesebben tudják, hogy van egy Józsefhegyi-barlang is. A szakembereken kívül alig van, aki a Molnár János-barlangról hallott volna, pedig ezt a barlangot már a történelmi idők óta ismerik.

A budai hegyek lábánál húzódó termális vonal mentén feltörő hévizek által létrehozott forrásjáratok egy rendszert alkotnak. A megcsapolási szint, a térszín legalacsonyabb pontja- fokozatos süllyedése következtében a mélyből feltörő vizek egyre alacsonyabb szinten jutottak a felszínre. Az egykori vízvezető járatok így kiszáradtak és most mindenki által látogatható barlangként csodálhatjuk formakincseit. Mivel a barlangképződés és a források vándorlásának folyamata jelenleg is működik, feltételezhetjük, hogy a ma aktív barlangjárat egy idő után szárazra kerül, míg a mélyben már képződik az a járat mely a jövőbeni vízvezető lesz. A Duna vonala mentén feltörő források közül csak a Lukács-fürdőt vízzel ellátó források barlangja az, mely ember számára járható méretű.

Ennek a barlangnak a történetével szeretném megismertetni az olvasót.  

A Margit-hídtól pár száz méterre a Frankel Leó úton egy természetes forrás által táplált tó látható. A járókelők elől magas üvegfallal elválasztott vízfelszín hegy felöli részén mélyreható repedés húzódik, mely 10 - 16 méter mélységig követhető a búvár méretétől függően. Valamikor innen lehetett bejutni a hegy gyomrába. Ma egy mesterséges bejáraton keresztül azonnal a barlanghasadékot kitöltő vízbe léphet a kíváncsiskodó. Ez a hasadék már évszázadok óta ismert volt, hisz innen fakadt az a langyos víz, amit már a rómaiak is fürdési és gyógyítási célra használtak. A hasadékban, a mai vízszint alatt római korból származó elfalazást fedeztünk fel. Valószínűleg a forrás elfolyó vizét terelték megfelelő irányba. A feltörő víz a XIII. századtól malmokat működtetett. Első írásos adat egy 1276-ból származó oklevélben maradt fenn, melyben a pápa megerősíti a Nyulak-szigeti (Margitsziget) apácák itteni malombirtokát. Véleményem szerint a tó már ekkor létezett, -bár írásos emlékeinkben csak a XVI. század elején említik-, mert a malmok működtetéséhez a vizet duzzasztani kellett. Ettől az időtől fogva sok perirat foglalkozik a malmokkal és az azokat tápláló tó vizével.

A források mellett nem csak malmok, hanem fürdők is működtek. Ma is látható egy eredeti török fürdőépület elbújva az Irgalmas rendi kórház épületei között. A tó melletti romos épület csak a Lukács-fürdő építésekor készült és 1965-ig török-fürdőként üzemelt. A forrásterület 1884-ben Palotay Fülöp birtokába került, aki 1893-ban részvénytársaságot hozott létre, mely felépítette a ma is látható Lukács-fürdőt. A forrásvizet a Malom-tóból csővezetéken keresztül vezették a medencékhez.

Metcetkép a barlangról A tóhoz kapcsolódó barlang létezéséről először az Orvosi Hetilap 1858. évi 33. számában találunk említést. Első kutatója az 1860-as években Molnár János patikus volt, aki felmérte a hegy oldalában nyíló forrásbarlang száraz részét. A barlang leírásában tekintélyes víz alatti rendszer létezését feltételezte. 1942-ben Papp Ferenc, a Budapest meleg gyógyforrásairól írott könyvében ajánlotta, hogy a József-hegy keleti oldalában, a Malom-tó felett 12 m-rel nyíló Langyos-forrásbarlangot annak első leírójáról, a budapesti gyógyforrások odaadó kutatójáról, Molnár Jánosról kellene elnevezni. Papp Ferenc, a hazai barlangkutatás későbbi nagy támogatója 1937-ben felmérte a Szt. Lukács-fürdő tavasbarlangját, s annak eredményét 1942-ben publikálta.

Mivel a barlang járatainak jelentős része a víz szintje alatt található a járatok megismerése csak a könnyűbúvár technika elterjedése után válhatott valóra.

A barlang vizének áramlási és hőmérsékleti viszonyainak vizsgálatából kiderült, hogy a járatokat két eltérő hőmérsékletű víz tölti ki. Ezek egymástól jól elválasztható helyen lépnek be a rendszerbe, és mozgásirányuk is eltérő. A barlang mélyebb részeit kitöltő víz (-12 m mélység alatt) hőmérséklete 20,0°C, míg a felső járatokon 27,0°C-os víz áramlik az Alagút-forrás irányába. Az alsó járatok vízhőmérséklete állandó, míg a felső járatokban mozgóé változó. A forrásban megjelenő víz hőmérséklete a barlangon belüli keveredés mértékétől függ. A tágabban vett forrásterületen kiemelt melegvíz mennyisége hatással van a földtanilag közös rendszert képező forrásvizek hőmérsékletére. Ez a felismerés alapozta meg a barlang kutatásának szükségességét és a három évtizedes munka jutalmaként feltárult egy világviszonylatban is egyedülálló barlangrendszer.

A járatrendszer, az eddig ismert 480 méteres hosszúságával nem tartozott a kiemelkedően nagy barlangok közé, de 36 méteres mélységbe lehúzódó járatai érzékeltetik, kutatása nem volt egyszerű feladat. Az üreg a József-hegy lábánál, triász és eocén karbonátos kőzetekben északnyugat-délkeleti és északkelet-délnyugati, valamint kelet-nyugati és észak-déli hegységszerkezeti vonalak mentén alakult ki. A Molnár János-barlang élő példa a meleg- és hideg vizes, tehát kevertvizű barlangok kialakulására. Az itt tapasztalt megfigyelések és vizsgálatok alapján Müller Pál 1974-ben publikálta elméletét a melegforrás-barlangok és gömbfülkék keletkezéséről. Szerinte, a melegforrások közelében különböző töménységű és hőmérsékletű, nagy hozamú karsztvizek keveredése hozta létre a barlangokat. Mivel a barlang ma is aktív vízvezető ezért folyamatosan fejlődik, még ha a változást, mi rövid életű Molnér János-barlan1emberek csak igen nehezen vesszük észre. Járataiban a barlangképződés folyamatai jól tanulmányozhatóak.

A Lukács-fürdő építésekor a feltörő vizeket egy csővezetéken keresztül egyenesen a medencékbe vezették. Ez az idilli állapot a város, és a szennyező anyagok növekedése miatt nem volt tartható. A Malom-tóba jutó szennyeződések veszélyeztették a vízminőséget és a vízkivétel helyét át kellett helyezni a barlangjáratba, hogy biztosítható legyen a kifogástalan minőségű víz. Az elmúlt évben végzett karbantartás során tapasztaltuk, hogy vízáramlás kezdődött a barlang olyan szakaszán, ahol eddig ez

Molnár János-barlang2

nem volt tapasztalható. Megállapítottuk, hogy a víz egy szűk hasadékból áramlik, mely kis munkával járható méretűvé tágítható. A szűkület kibontása után, a barlang nyitva állt a kíváncsi szemek előtt. A járatok mérete megdöbbentett mindenkit. Pár nap alatt kiderült, hogy egy hatalmas hasadékrendszerbe jutottunk. A járatok mérete nem hasonlítható össze az eddig ismert részekkel, hisz az eddig ismert barlang beleférne a most megismert szakasz egyetlen termébe. Itt már három különböző hőmérsékletű víz tölti ki a járatokat. Mivel a mélyből feltörő termálvíz ezekben a hasadékokban keveredik a felszín közeli hideg vízzel, a hőmérséklet a keveredő vizek mennyiségétől függ. Az eddig megismert járatokban található víz mennyisége többszázezer köbméter nagyságrendű. A valós mennyiség megítélése a szabálytalan üregrendszer miatt igen nehéz. A könnyebb elképzelhetőség végett álljon itt egy hasadék mérete. Hossza 80 m, szélessége 16 - 26 m vízmélység a bejáratnál 5 m, a végpontnál 24 m. Ebben a hasadékban megközelítőleg 23500 m3 víz található.

A barlang járatai repedések mentén alakultak ki ezért hálószerű elhelyezkedésűek, és jellemzően függőleges méreteik a nagyobbak. A kutatás során szinte az első feladat a bejárt útszakasz felmérése. A térkép elkészítésének nehézségét növeli, hogy a búvár által kilégzett levegő a falakon leülepedett oldási maradékot Térkép felkavarja, mely a víztérbe kerülve a látás jelentősen korlátozza. A látásromlás a búvár biztonságos mozgását is veszélyezteti, ezért vezetőköteleket építünk be melynek segítségével a visszaút mindig biztosan megtalálható. A feltárás során egyre nőttek a távolságok a bejárat és a kutatási pontok között, így megnövekedett a víz alatt töltött idő. Ma már nem ritka, hogy egy-egy merülés több órát is igénybe vesz, ami jelentős technikai gondokat okoz. A nagy távolság és az egyre növekvő vízmélység miatt a búvároknak egyre kevesebb hasznos (kutatással töltött) idő áll a rendelkezésükre. Sajnos a víz alatt tölthető idő, a búvár számára létfontosságú légzőgáz mennyiségétől függ. Minél nagyobbak a távolságok vagy a mélység annál több légzőgázt kell magával vinni, vagy előre elhelyezni a járatokban. Nem véletlen, hogy légzőgázt és nem levegőt említek, mert ma már inkább speciális gázkeveréket használunk, nem levegőt. Kis mélységben a hosszabb merülési idő elérése érdekében csökkentett nitrogén tartalmú a levegő, (Nitrox) míg a 40 méternél mélyebb merüléseknél Hélium, Nitrogén, Oxigén (Trimix) gázkeverékkel merülünk. A gázkeverékek használatával növelhető a biztonság, de a kutatás költségei jelentősen emelkednek.

A feltárása során 62 méteres mélységet értünk el, és a megismert járatok összhossza meghaladja a két és fél kilométert. Mivel a törések mentén kialakuló hévizes barlangok hossza előre nem becsülhető meg, ezért még sok munkára és merülésre lesz szükség a barlang járható részeinek megismeréséhez. A kutatás eredményeinek felhasználásával reményeink szerint védhetővé válik az a termálvíz kincs, mely a budai termális vonal mentén 6 - 7ezer évig tartó földalatti út után a felszínre tör. A lakóházak és közművek alatt húzódó barlang vízkincse nagyon sérülékeny. Elég egy rejtett csőtörés, egy sérült szivárgó szennyvízcsatorna és a törések mentén mélybe jutó víz bekerülve a rendszerbe szennyezheti a források vizét. Munkánkkal szeretnénk hozzájárulni, hogy az utánunk jövők még sokáig élvezhessék a források tiszta vizének gyógyító hatását.

Itt is szeretnék köszönetet mondani minden búvártársamnak, kik a kutatásban aktív szerepet vállalva segítik a barlang feltárását.

Blank István, Clement Károly, Domján András, Éltető Balázs, Gyurka Zsolt, Müllner László, Storozynski Szabolcs, Szebeni Lehel, Szintai András, Tihanyi Tibor, Zelenák József.  Kalinovits Sándor

 

Óceán Búvárklub
Hungary
Budapest 1026 Endrődi S u. 54/a
Mobil: 36-70-256-8604
email: oceandiving@freemail.hu
max: (5Mb)
http://ocean.fw.hu